Öt évvel a projekt elindítása után a betegségem nagyjából kezelhetővé vált és ez az állapot már egyátalán nem zavaró számomra. A kezek és a könyökök minden hatóanyagot nélkülöző, "Lipobase" krémmel történő kezelése napi egy alkalommal, elegendő rugalmasságot biztosít a bőrfelületeknek a kiszáradás ellen. A talpakon mindez ugyanígy elérhető, azzal a különbséggel, hogy ott egy kis mértékű kisebesedést igyekszem magamnak fenntartani. A beteg bőrfelület csikizése direkt hozzáférést biztosít az agyi endorfin készletemhez, melynek mértéktartó megcsapolására kifejlesztett napi rutinom a stressz levezetésében nélkülözhetetlen.
Az utóbbiak miatt a meggyógyulásomhoz úgy érzem már nem fűződnek különösebb érdekeim, legalábbis addig, amig jobb stresszmentesítőt nem találok magamnak.
Köszönöm mindenkinek a megtisztelő figyelmet, kritikát és jótanácsokat! A projektet ezennel lezártnak tekintem (fotó hamarosan).
Üdv,
Borsos János
2014. június 27.
.jpg)
"Belső szoba", videoinstalláció, biztonsági kamerákba épített lcd képernyőkkel, 2011
"Onan a barbár" (A maszturbátor), videoloop, fekete-fehér, 2011
"Onan a pusztító" (Aki magát megalázza), 
.jpg)
Budapest
.jpg)
Újra Budapesten.
Fotó krémezés nélkül, Székesfehérvár.
Feleségem székesfehérvári szobája
Ha elfelejtem a kezemet bekenni órákon át, akkor képes ílyen rémisztően kinézni. Egyébként ez magyarázza a képek közti minőségi különbséget, az állapotom alakulásán túl: a krémezéstől eltelt idő. 
